Bergamo beszámoló

– Még soha nem repültem.

– Mi??? Te tényleg még soha nem repültél? – hangzottak a reakciók egészen addig a bizonyos napig, amikor is 1 hónapos házasokként – nászajándékba kapott – 2 napos bergamoi repülőutunk kezdetét vette.

Így hát „fellapoztuk” a Tickair Ügynökség útikalauzát Bergamonál, és az indulást megelőző időszakban naphosszat bújtuk, hogy megtudjuk, mi vár majd ránk, merre induljunk, mit nézzünk meg a városban. Megbeszéltük, hogy mi az, amit feltétlen szeretnénk megnézni az ott töltött egy nap alatt, és térképet nyomtattunk a látnivalókról. Most már magabiztosan vághatunk neki az utazásnak – mindenre lesz idő, és nem fogunk eltévedni! Sajnos egyik sem teljesült 100%-ban, ugyanis volt, ahová már nem jutottunk el, és – bár igazából nem tévedtünk el – bizony jó párszor útbaigazítást kellett kérnünk. Persze ez nem szegte kedvünket (és az sem, hogy mindketten kicsit torokfájósan ébredtünk az indulás napján).

Ahhoz képest, amit előtte hallottam olyanoktól, akik már repültek, igazából semmi kiemelkedően különös dolgot nem mondhatnék magáról a repülésről. Alapvetően jó volt. A férjem felkészített, hogy talán a felszállás és a landolás lesz egy picit – hogy is fogalmazzak?! – talán „gyomorforgató”, de végül nekem pont ez a rész tetszett az egész repülésben a legjobban. Az út viszonylag hamar eltelt, hiszen nagyjából 1 és negyed órás volt.

Bergamo beszamolo2Leszállás után a repülőtéri Atb irodában vásároltunk 24 órás turistajegyet (5 Euro), mellyel aztán az első érvényesítést követő 24 órában korlátlan számban utazhattunk a helyi buszokkal és a Funicolareval. Legelőször a reptéri 1-es buszra szállva elmentünk az utolsó megállóig, a Colle Apertoig. Innen visszamentünk a városfalhoz, ahol csodás kilátás tárult elénk a városra nézve. Itt gyors készítettünk pár esernyős szelfit – nekünk ugyanis sikerült egy esős, hideg napot kifognunk, de mégis jól jártunk, mert az időjárásnak viszont nem sikerült kifognia rajtunk. Még indulás előtt valami hátsó gondolat azt súgta, hogy vigyünk magunkkal legalább egy kis esernyőt – és milyen jól tettük, hogy hallgattunk rá!

Ezt követően a Sant’Alessandro kapun át megcéloztuk a közeli Funicolare megállót. Izgatottan vártuk, hogy mi is következik, majd kis idő múlva megláttuk a kissé meredek emelkedőről érkező számunkra érdekes, piros járművet. Persze nekem egyből az tűnt fel, hogy ha csak egy sínpár fut végig, amin a Funicolare lejött, akkor min/hol megy majd fel… – mire a férjem felvilágosított, hogy ez olyan, mint a metró, és valóban: két vezetőfülke volt benne (elöl és hátul), így mindkét irányba egy és ugyanazon Funicolare közlekedett.

Bergamo_beszamolo3Bergamo_beszamolo4

Sajnos valamilyen „csoda” folytán a San Vigilio vár zárva volt, így nem tudtunk bemenni, és egy árva lélek sem járt a környéken, hogy megkérdezzük mi ennek az oka, ugyanis a mi elméletünk alapján nyitva kellett volna lennie. Úgyhogy visszamentünk a Funicolare-val, és megcéloztuk a másik Funicolare megállót, ami a régi és a modern városrészt köti össze.

Bergamo_beszamolo5November lévén a Piazza Vechia terére érve már igen-igen sötét volt – pedig nem volt még késő -, de annál hangulatosabb volt az esti és az éttermekből, kávézókból, kirakatokból kiszűrődő fények hatása miatt. Mivel ekkora már meg is éheztünk, a Piazza Duomo felé tartva a választásunk egy kis étteremre esett, ahol rengeteg féle kenyérlángosból válogathattunk különböző feltétekkel. Amikor jól laktunk, és nem utolsó sorban kicsit megszáradtunk és átmelegedtünk, elindultunk visszafelé, és a Funicolareval a modern városrész felé vettük az irányt. Itt már nem igen néztünk körül, mert már későre járt az idő, és buszra szállva inkább a hotel felé indultunk. Kicsit túlmentünk a megállón, ahol le kellett volna szállni, de végül némi útbaigazítással egy kis gyaloglás után nem volt nehéz megtalálni. A Winter Garden egy négy csillagos hotel Bergamo repülőterétől nem messze. Nagyon szép látvány fogadott minket a hotel előtt és bent egyaránt: megnyerő, modern kialakítás és berendezés, hangulatos fényekkel…

A recepciós hölgy legnagyobb örömömre beszélt németül, így inkább azt választottam az angol helyett. Bejelentkezés után egy takarítónő mutatta meg a szobánkat, ahová egy gyerekágy is be volt téve, a takarítónő ezért megkérdezte: „Bambino? Bambino?” – mi pedig próbáltuk megértetni vele, hogy nem, nincs gyerekünk. Erre ő sűrű elnézéskérések közepette kivonszolta a kiságyat a szobánkból – a mai napig jót mosolygunk rajta. Persze biztos nem direkt akartak megviccelni minket, csak valami tévedés folytán került be a szobánkba az ágy.

Másnap reggel megkerestük a Breakfast room-ot, ahol bőséges svédasztalos terülj-terülj asztalkám fogadott minket: a tojásrántottától, a joghurton, péksüteményeken, müzlin, sajton, felvágotton át egészen a kávéig, teáig, cappuccinoig, és gyümölcslevekig minden volt, amit csak el tudunk képzelni.

winter garden

Közben a TV-ben a híradó ment és a nem túl barátságos aktuális olaszországi időjárást ecsetelte heves esőzésekkel és áradásokkal, vízzel elöntött utcákkal és medrükből kilépő folyókkal, így mi még örültünk is, hogy egy „kis” esővel megúsztuk bergamoi utunkat. Miután megreggeliztünk, visszamentünk a szobánkba a csomagjainkért, és útnak indultunk. A recepción megkérdeztük, hogy hogyan jutunk el a legkönnyebben az Orio Centerig. Csak 10 percet kellett várnunk és egy hoteles „fuvarral” ingyen és bérmentve elvittek minket a bevásárlóközponthoz. Ott egy kicsit körülnéztünk, bementünk egy-két üzletbe, majd átsétáltunk a repülőtérre ahol haza utunk kezdetét vette.

Nagyon jól éreztük magunkat, az időjárást leszámítva minden szuper volt, így elhatároztuk, hogy ide mindenféleképpen visszatérünk két feltétellel: akkor, amikor nem esik az eső (persze számítsa ki ezt bárki is) és lehetőleg több napra.

Egy nap Milánóban

Szerző:

milano9

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa (Róma után). Méltán hívhatjuk Olaszország gazdasági fővárosának, hiszen az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét napjainkban főként elegáns divatházainak, operaházának, valamint hatalmas dómjának köszönheti. Milánói utunknak korán indultunk neki, mert csak egy napra mentünk, így ...

Bővebben »

Ibiza beszámoló

Szerző:

Ibiza1

Már évek óta szerettem volna eljutni a mindenki által csak a buli szigetének nevezett Ibizára. Nagy szerencsével ez most sikerült is. Egyik nap épp a repülőjegyeket nézegettem, amikor egy hirtelen jött ötlettől rákerestem a Wizzair Budapest-Ibiza járatára augusztus 9-14. közötti időszakra. ...

Bővebben »