Egy nap Milánóban

Milánó Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa (Róma után). Méltán hívhatjuk Olaszország gazdasági fővárosának, hiszen az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét napjainkban főként elegáns divatházainak, operaházának, valamint hatalmas dómjának köszönheti.

Milánói utunknak korán indultunk neki, mert csak egy napra mentünk, így azt jól be kellett osztani. Fő célunk a milánói dóm megtekintése volt. Vasmadarunk 6 órakor indult, előtte még ittunk egy hosszú kávét az Upper Crust-ban, ahol a kicsi-közepes-nagy opciók közül a közepeset választottuk, ami így is kb 4 dl volt (akkor mekkora lett volna a nagy – 7 dl?), viszont tej nélkül. De nagyon finom kávé volt így önmagában is, és a csirkehúsos szendvicset is jóízűen fogyasztottuk el, melyen érződött, hogy friss. Egyetlen negatívum a hosszas sorbaállás volt, számunkra érthetetlen módon ugyanis a reptéren a legtöbb büfénél, kávézónál a korai órákban csak egy fős a személyzet, pedig rengeteg az utas, így a fogyasztó is.

Kb. másfél órás út vezetett a Milano-Malpensa reptérre. A busz kb 1 óra alatt vitt be a központba. Útközben Milánó igazi iparváros voltáról győződhettünk meg, mindenfelé rideg, szürke utak, épületek, daruk, vajmi kevés zöld növényzettel. Furcsa volt, szinte valószerűtlen, hogy Olaszországnak ilyen arca is van. A centrum felé közeledve azért egyre hangulatosabb, szűkös, zsúfolt utcákhoz értünk, végre láttunk tipikus olasz üzleteket, házakat, egyre jobban megtelt élettel a város, melynek különös hangulatot ad a retró villamos, mintha 50 évet visszamentünk volna az időbe.

milano-06A buszról leszállva egyből érzékeltük a központ nyüzsgését, rengeteg turista, diák, üzletember forgatagában haladtunk a metró felé. Az aluljáróban mégis olyan látvány tárult a szemünk elé, melyre nem számítottunk. Az összes jegyautomatánál (kb 10 db) hosszú, tömött sorokban álltak az emberek, a mindössze két jegypénztárnál pedig még annál is többen. Mit tudtunk tenni, beálltunk az egyik automatához, szerencsére viszonylag rövid idő alatt ránk is került a sor, ám ekkor kiderült, hogy max 10 Euro-ig ad vissza. Mivel ezzel nem kalkuláltunk, csak nagy pénz volt nálunk, így a potyára történő sorbaállás után elindultunk keresni egy helyet, ahol tudunk Euro-t váltani. Természetesen sehol nem váltották fel csak úgy, valamit mindenképpen venni kellett, ezért ittunk egy kávét egy kis büfében, hogy legalább valami hasznosra költsünk. A legtöbb ilyen büfében, kávézóban előre ki kell fizetni, amit venni szeretnénk, majd a blokkot átadva kapjuk meg a pultnál, amit kértünk. Első alkalommal sikerült néhány percet sorba állnunk blokk nélkül, mire rájöttünk, hogy így működik a rendszer. Mindezekért a kellemetlenségekért a finom olasz kávé kárpótolt minket.

A kis kitérő után egy cseppet sem voltak kevesebben az automatáknál, talán csak nőtt a tömeg, úgyhogy újra beálltunk a hosszú sorok egyikébe, ezúttal azonban már egy kis apróval a zsebünkben. A nagy sokadalom ellenére, és hogy mindenkin látszott, hogy határozott úti célja van, senki sem tolakodott, nem idegeskedtek, mindenki szépen, türelmesen várta a sorát. Miután mi is megszereztük a jegyeinket, tovább haladtunk a kis üvegkapu felé, aminek a gépezete a szelvényeket lekezelve átengedett minket a metróhoz. Négy megálló után meg is érkeztünk célunkhoz, a bemondóban csak ennyit hallottunk: ‘Duomo’.

milano-02Az aluljáróból felérve tekintetünk egyből a hatalmas, szinte világítóan fehér márványrengetegre szegeződött. Óriási mérete és zömöksége ellenére egyáltalán nem keltett rideg hatást, nagyon kellemes látványt nyújtott már első pillantásra. Érdemes pár percre megállni és távolról csodálni a hatalmas építményt. Ahogy közeledtünk, egyre látványosabb lett a rengeteg, aprólékos szobrászati alkotás. Az épület szinte minden egyes millimétere hozzáértő művészi kezekről tesz tanúbizonyságot. Mindezzel szembesülve nem csodáljuk, hogy építése közel 600 évig tartott.

A Dóm méretei:
• Hosszúság: 158 m.
• Szélesség: 66 m, a kereszthajóé 92 m.
• Homlokzata 61,5 m széles és 56 m magas.
• A középhajó magassága 48 m.
• A kupolatorony magassága 108,5 m.
• Alapterülete pedig 11.700 m2.

Lehetőség van felmenni a dóm tetejére, lifttel, vagy lépcsőn. Mi a liftet választottuk. Mielőtt felmehettünk volna, a táskáinkat átnézték, bár nem túl nagy alapossággal, nekünk ugyanis sikerült némi élelmet is felcsempészni, (no persze nem szánt szándékkal, de nem tudtuk hová tenni) annak ellenére, hogy tilos enni a dómban és a tetőn egyaránt. Az ellenőrzésen túljutva egy rövid, de annál keskenyebb lépcső vezetett a lifthez, melyet a személyzet kezel, folyamatosan szállítja az érkező, és a fentről jövő, már mindent látott turistákat. A liftből kiszállva egy-egy kis lejtős, oszlopokkal, szobrokkal övezett térre léphettünk, illetve haladhattunk még tovább felfelé néhány tíz lépcsőn, teljesen a csúcsra. A lépcsők és folyosók meglehetősen szűkek, főleg, hogy lépten-nyomon egymást és magukat fényképező turistába botlottunk, de türelmesen kivártuk, hogy mindenki elkészítse a képét, hiszen nekünk is jól esik, ha nem gyalogolnak bele a szelfinkbe. A dóm tetején kellemes zeneszót hallhatunk a szemben lévő épület tetején lévő bárból, vagy éppen az utcai zenészek felszűrődő muzsikájából. A tetőről remek kilátás nyílik a Dóm tér egyéb nevezetességeire: a Dóm előtt álló II. Viktor Emánuel lovas szobrára, a királyi palotára (Palazzo Reale), és az érseki palotára (Palazzo Arcivescovile). A királyi palotában található egy múzeum, mely a dóm történetét mutatja be.

A Dómba ingyenes a belépés; a tetőre lépcsőn 7 Euroért, lifttel 12 Euroért mehetünk fel. 6-12 éveseknek és 65 év felettieknek féláron vehetünk jegyet, 6 éven aluliaknak ingyenes a feljutás.

Nyitva tartás:
Duomo: 07:00-19:00 (utolsó belépés: 18:45).
Tető: 9:00-19:00 (utolsó belépés: 18:00).
A tető karácsonykor és május 1.-n zárva.

A Galleria Vittorio Emanuele II. utcai passzázs köti össze a dóm terét a Scala-val. Rengeteg elegáns, fényűző üzlet, luxus étterem, hotel található itt, ahol többnyire csak a dúsgazdagok tehetik meg, hogy vásároljanak például Gucci, Louis Vuitton, Prada, Stefanel, Chanel, Swarovski, Versace ’portékát’, vagy hogy éppen a Park Hyatt Milano Hotelben szálljanak meg. A lenyűgöző üzletsort „Milánó szalonjának” is szokták nevezni.

milano-03milano8

Természetesen a drága éttermek mellett a Mc Donald’s és Burger King is képviselteti magát, így jóval olcsóbban is megúszhatjuk az ebédet.

Miután kinézelődtük magunkat és gondolatban összeállítottuk a Prada-ból a kabát-táska-cipő kollekciónkat, azoknak búcsút intve tovább haladtunk a passzázson át a Teatro alla Scala-hoz, Milánó világhírű operaházához mely 1778 óta fogadja vendégeit. Kapuit Salieri L’Europa riconosciuta című operájával nyitotta meg, hírneve azóta töretlenül növekedett, igazi zenei központtá vált. Olyan zeneszerzők darabjainak ad otthont, mint pl.: Gioacchino Rossini, Mozart, Vinceznzo Bellini, Giuseppe Verdi, Giacomo Puccini.
A Scala-nál már nincs akkora nyüzsgés, mint a Dómnál, nem is annyira látványos az épület, de nagyon szép és elegáns, mindenképpen érdemes megnézni, ha már ott vagyunk.

milano-04milano-05

Ha időben elindulunk, és egy későbbi géppel megyünk haza, akkor a Duomo, a Galleria Vittorio Emanuele II. passzázs és a Scala megtekintésére egy nap bőven elég, kényelmes tempóban mindent meg tudunk nézni. Ha még mást is szeretnénk belesűríteni, akkor vagy nagyon sietnünk kell, vagy érdemes több napra kiutazni Milánóba. Kedvenc kávézó helyünk a Dóm tér melletti Motta lett. A rendkívül finom, selymes-krémes tejhabos kávét elegáns, fehér inges – fekete nyakkendős személyzet szervírozásában kaptuk. És ami szinte hihetetlen, hogy nagyon olcsó volt, egy cappucinot 1,5 Euroért és egy lattét 1,7 Euroért ittunk, ez még itthoni árakhoz képest is nagyon kedvező!

milano-07milano-08

 

Szóval, ha időnk engedi és sikerül kifogni egy olcsó repjegyet Milánóba, már csak egy finom kávéra is megéri kiruccanni, közben csodálhatjuk a Dómot, és vizslathatjuk a kínaitól kezdve, arabon át a német és angol turistákat, miként etetik a galambokat és lövik a szelfiket. Mindemellett ötleteket meríthetünk az igazán jól öltözött olasz hölgyek és urak elegánsan laza öltözékéből.

Bergamo beszámoló

Szerző:

Bergamo_beszamolo1

- Még soha nem repültem. - Mi??? Te tényleg még soha nem repültél? – hangzottak a reakciók egészen addig a bizonyos napig, amikor is 1 hónapos házasokként – nászajándékba kapott – 2 napos bergamoi repülőutunk kezdetét vette. Így hát „fellapoztuk” a Tickair ...

Bővebben »

Lanzarote, a “Száz vulkán” szigete 3. rész

Szerző:

01 - Lanzarote 3

Egy kis tevegeléssel egybekötött gasztronómiai kirándulásra invitállak titeket, tartsatok velem a Churreriába, és harapjatok egy bocadillo-t… Bár nem a sivatag közepén vagyunk, a táj mégis kietlen, kopár, és tevék sorakoznak a turisták szolgálatára. A Timanfaya Nemzeti Parkhoz közeledve az útról már ...

Bővebben »